Egy hetet tudtam otthon tölteni. Karácsonytól újév második napjáig. Minden órában vérnyomást mértem, minden percben azon gyötrődtem, hogy mikor kell menni újra a kórházba. És hogy a belgyógyászatra nem megyek vissza az tuti. Ekkor a kisfiam már sokszor jelezte, hogy él. Mocorgott, rugdosott. Azt hiszem ezt a részt nevezik úgy, hogy boldog II. trimeszter. Számomra csak stressz volt.
És igen újra kórház 180-as vérnyomással.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése