Pénteki nap volt, reggel még ugyanolyan volt minden mint korábban. Délben hatalmas meglepetés fogadott. Olivér arca. :) Három hetet vártam rá, hogy lássam a vonásait. Örömömben potyogtak a könnyeim.
Aztán a következő körben mondták, hogy a buksija úgy néz ki rendben van. Nem tágul a kamra. Felszívódott a vérömleny.
Este még jött egy meglepetés. Először a karomba foghattam a kisbabámat. Apró törékeny testét magamhoz ölelhettem, ennyi külön töltött idő után. Nem tudtam sírni.. apa sírt a kép láttán.. talán ekkor hittük el mindketten, hogy haza fogjuk vinni egészségesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése